"Szeretném megtanítani a kutyámat rendesen pórázon menni!" - úgy gondolom, ez minden kutyás gazdinak eszébe jut. Velem is így volt. Kis családi kedvencünk sétáltatása nem volt könnyű feladat. Érdekes cikket találtam, melyet részletekre bontva szeretnék itt megosztani Veletek...

1. rész

"Gyakorta hallani a gazdiktól ismétlődő jelenségekkel kapcsolatos kérdéseket, megállapításokat: "Az én kutyám ilyen vagy olyan, ezt vagy azt csinálja, így és így viselkedik", mintha ezek a dolgok belülről fakadó személyiségjegyek, megmagyarázhatatlan és megváltoztathatatlan adottságok volnának.
Pedig a rendellenes viselkedés többnyire nagyon is kézzelfogható környezeti hatásokra vezethető vissza, és az esetek nagy részében korrigálhatók.
Talán a legközismertebb és legrégebbi jelenség azon kutyatartók között, akik kutyájukkal közlekednek, mozognak, sétálni járnak. A kutyaiskolák és internetes fórumok fölmérései szerint arra vonatkozólag, hogy mit szeretnének változtatni a kutyájukon, magasan ez a kívánság vezeti a gazdik kívánságlistáját: "megtanítani a kutyámat rendesen a pórázon menni".
Maguktól nem tanulnak meg a kutyák laza pórázon menni, nekik ezt nem diktálja az ösztönük, és igazából nem is érdekük. Egyrészt azért, mert egy kutya átlagos sebessége valamivel (kb. 1–1,2 km/h-val) nagyobb, mint a sétáló, gyalogló emberé. Másrészt azért, mert menet közben megállnak, figyelnek, szaglásznak, jelölnek, előreszaladnak, oldalirányba kitérnek stb. Tehát a mozgásukat, cselekvéseiket nem az emberi logika és esetleges szükséglet befolyásolja (sétáljunk egyenesen, egyenletes tempóban előre, mert ezáltal lehet legkisebb erő- és időráfordítással elérni A pontból B pontba). A kutyák úgy viselkednek, mint azt portyázó vadászattal élelmet kereső falkaállat őseiktől, a farkasoktól örökölték.

folytatás következik

(forrás: www.kutya.hu)