Azon gondolkodtam, milyen címet adjak ennek a bejegyzésnek. A légynyüvesség … Az elhanyagolt kutya és a légynyüvesség … pedig sajnos ez a betegség az öreg ebek betegsége is lehet, és az öreg kutya nem feltétlen elhanyagolt.
Emberként bizonyára volt már mindenkinek tapasztalata, hogy annyira koszosnak érezte magát (pl. egy túrázás vagy egy felújítás után), hogy mindenütt viszketett. Csecsemők vagy magatehetetlen felnőtt emberek esetében másoknak kell figyelni a légy-, szúnyogmentes (stb.) környezetre, mert nem biztos, hogy el tudják hessegetni maguktól ezeket az undorító lényeket. Kutyáknak sem ismeretlen ez az érzés. Egy öreg kutya általában már nem tudja megvédeni magát a legyektől, kevesebbet mozog, nem olyan élénkek az érzékszervei. Az elhanyagolt kutya szőre a bőrig szennyezett vagy összeállt is lehet, mintha páncélt viselne. Ha rászáll a légy erre a „páncélra” talán észre sem veszi…
Hallottam erről a problémáról azelőtt is, hogy kutyakozmetikusként találkoztam volna vele. A Wikipédia alapján készítettem egy összefoglalót a témáról, a képet is onnan másoltam, mely alább olvasható…
A légynyüvesség gyakran kutyáknál, de más gerinces állatoknál is előfordul. Tavasszal leggyakrabban a selymes döglégy, nyáron pedig a pettyes húslégy okozza. Ezeknek a légyfajoknak a nőstényei bizonyos ingerek (pl. nem kezelt sérülések, bomló húsrészek és vér, vizelet és bélsár, egyéb külső élősködők vérszívása) hatására általában az állat testfelületére rakják le petéiket többnyire sérült bőrfelületekre, de gyakran előfordul a természetes testnyílások (végbél, péra) környékén, valamint a szemben, a fülben, a bőrön, az orrban, a nyálkahártyákban és a húgyszervekben is. Sértetlen bőrön is létre tud jönni a fertőzés. Különösen a nyári, meleg, nedves időben jelent komoly veszélyt, amikor az ápolatlan szőrzet alatti bepállott bőrfelület vonzza a legyeket.
Kezdetben a jelenség alig észrevehető, főleg a hosszú szőrű állatoknál. A fertőzött helyeken a bőr felpuhul. A lárvák 8-24 órával a lerakás után kelnek ki, gyorsan növekednek, fehér vagy sárga színűek, és szelvényezett a testük. Az akár 1–2 cm-es lárvák élő és rothadó, bomlásnak indult szövetekkel egyaránt táplálkoznak. Előfordul, hogy feszülésig kitöltik a sérült felületet, és sokszor a bőr alatti kötőszövetbe is bepréselődnek jelentős fájdalmat okozva az állatnak. A fejlődő lárvák által kibocsátott szövetoldó enzimek károsítják a szöveteket, és újabb legyeket vonzanak oda. Az állatok nyugtalanok, étvágytalanok és a nyüvekkel fertőzött részeket harapdálják, ill. dörzsölik. Az egyre nagyobbodó sebeken keresztül az állatot azután más kórokozók is megtámadhatják, és gyakran vérmérgezés is előfordul.
Később szőrhullás, lesoványodás jellemző, a lábvég (például a talppárnák közti rész) nyüvessége sántaságot, a szem fertőzöttsége pedig vakságot okozhat.
A kezelés legelső lépése a lárvák eltávolítása, hosszú szőrű állatok esetében a szőr lenyírása, ill. a helyileg alkalmazott külső élősködők elleni készítmények (például spray, oldat, fürdetés) használata. Amennyiben az állat bakteriális fertőzést is kapott, antibiotikumos kezelésre van szükség. A légylárvák toxinokat termelnek, amely a megfelelő kezelés hiányában az állat elhullásához is vezethet (pl. okozhat veseleállást), ezért különösen fontos a fertőzött vagy fertőzésgyanús (pl. a kutyára legyek szállnak) állat azonnali elkülönítése zárt helyre, ahol nincsenek legyek. Szükség esetén azonnal állatorvoshoz kell fordulni, hogy a beteg állat megfelelő kezelést kapjon, pl. szteroidokat, amik mérséklik az erős, tartós gyulladást, ezzel segítve a beteg terület regenerációját.
A fertőzés megelőzhető:
Tartsuk ápoltan kedvencünk szőrét!
Légyszezonban legalább minden másnap vizsgáljuk át kutyánkat!
Sebeiket időben lássuk el!
Az állatok óljait, fekhelyeit tartsuk szárazon és tisztán!
Az etetésre és itatásra használt edényeiket is tisztán kell tartani!
Idős vagy beteg kutyákra különösen figyeljünk oda!
(Felhasznált irodalom: Wikipédia)
